Bocsánat a profán felütésért!

Az a klasszikus vicc ihlette, amelyben az egyik gyerek kap egy csilivili, hipiszupi biciklit karácsonyra és
dúlva fúlva berohan a szobájába, hogy nem ilyen színűt szeretett volna, miközben a testvére kap egy
szépen becsomagolt dobozt, amiben lószar van. Ennek a testvérnek az a reakciója, hogy: ahol lószar
van ott lónak is kell lennie!
Minden kezdet és minden változás a lószarral indul. Néha csak egy kupacni, néha annyi, hogy teletölti
a vermet, amiben csücsülünk reményvesztetten.
Lószar nélkül ló sincs…. ez elég triviálisnak tűnik, de a bűzös kupacot nem szeretnénk igazán.
Hosszú az út amíg más szagokat is észreveszünk. Ezt nem kaptam meg, azt vették el tőlem, hogy
bánnak velem mások, hogy nem bánnak velem, hogy teheti ezt meg, miközben én ilyen meg ilyen
vagyok, stb. Egy durcás, gyermeki lét reakciói, de kihagyhatatlan időszak.
A „kupac” előli menekülésben, dacban megjárjuk a világot. Hegyekre felkapaszkodunk, meredélyeken
evickélünk lefelé, mélységekben úszunk és partokat kémlelünk. Az életünkben veszteségek, küzdések
és küzdelmek váltják egymást. Néha kiütnek minket a ringben, néha mi húzunk be övön fölüli vagy
aluli ütéseket másoknak. De a „szag”, az folyamatosan terjeng …
Aztán egyszer csak jön egy STOP tábla. Egy olyan igazi nagy. Egy végérvényes szakítás, válás, egy
komoly betegség, a halál fuvallata. És nem marad más, nem marad másra erőnk, mint végre kinyitni
azt a bűzös kis dobozkát és jó mélyet szippantani belőle. A miénk. Kezdetektől fogva. Mondhatnám a
saját szagunk. A saját eltitkolt, palástolt, színesre festett csúnya énünk telis-tele a saját legmélyebb
félelmeinkkel.
Sűrű időket élünk, komoly kihívásokkal.
De ahol a kupac van ott ló is van! És ha jó mélyet szippantasz a sajátodból, és jó mélyre mész ebben a
nagyon kellemetlen, fájó, félelemmel teli világodba (ezt a részt hívják terápiának), akkor egyszer csak
valóban a kút túloldalán találod magad, mint a Holle Anyó mesében.
Nem lehet akarni és megcsinálni. De ahol lószar van, ott lónak is lennie kell. Ez a pislákoló csillag
kísérjen az utadon. Reménynek hívják.
Ott lónak is lennie kell….
És egyszer csak a szándék hatására, megjelenik a hála.
A reggeli, felvágott hagyma fenséges illata. A hajnali harmatcsepp gyönyörűsége a sötét éj után. Egy
gyermek simogató, apró keze a homlokon.
A gyermeki rácsodálkozás képessége a világodra.
Illatok, ízek, barátságok, emberi kapcsolatok. Mindaz ami valójában VAN.
Hála.
Mondom….. ott ló is van!!!
Erre az útra hívlak.
Szeptember 21 – családállítás.

Szeptember 28 – önismereti csoport 9 hónapon át.
November 15-17. – elvonulás a fentiek szellemében 3 napon át, együtt.

Szeretettel

Zsófi